Pincecsárda, sétahajózás a Balaton déli partján

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Pincecsárda, sétahajózás a Balaton déli partján

Feltöltve: 2015-08-28

Nem először járunk Rádpusztán, a jó pálinkát, a lovakat, a kemencés kacsacombokat meg a teraszos udvart mindig megemlegetjük.

Fekete Zoltán, a Rádpusztai Gasztro Élménybirtok tulajdonosa azt mondja, az ő ideje akkor jön el, amikor hűvösre fordul az idő, és a strandolók másfajta kikapcsolódást keresnek a Balaton környékén.
Hozzák a gyerekeket puli kutyát simogatni, pónin lovagolni, jönnek az egyedülálló borpincébe, ahol a 22 magyar régió borai mellett a jó magyar pálinkák és muzeális innivalók is itt sorakoznak a vitrinekben, trezorokban.

A magyar borok pincéje

Valaha a Tihanyi Apátság tizedespincéje volt ez a hatalmas, mívesen, nagy szakértelemmel kiépített járat. Olyan szélesre építették, hogy a boroshordókat szállító lovas kocsi is be tudott ide hajtani. A szellőzést is mindenféle berendezés nélkül, puszta építészeti tudással oldották meg. Később a Balatonboglári Borgazdaságé volt a pince, de amikor osztrák tulajdonosé lett, többé nem volt rá szükség, nem illett bele a képbe. Igény viszont volt arra, hogy itt a Dél-Balaton környékén legyen egy borpince, ahol lehet kóstolni, vendégeskedni.

Mára egy komoly, megbízható gyűjtemény, egy erős keresztmetszet állt össze a 22 magyar régió boraiból és a legjobb pálinkákból. A pincében lehet kóstolni a kiállított palackokból, de vannak rádpusztai borok is, sőt arra is van lehetőség, hogy a megvásárolt borokat trezorban helyezzék el a látogatók, akik később családtagokkal, barátokkal, üzletfelekkel visszatérhetnek, hogy hangulatos körülmények között fogyasszák el a zsákmányt.

A csárda

A pince fölött ott a csárda, amelyet 2013-ban a kategóriájában az öt legjobb közé sorolt a minőségre oly kényes Magyar Konyha című szaklap. Van itt minden, amit szeretünk: cserépkályha, régi edények, faragott padok, régi sparhelt, kemence, virágos terasz, és pompás csárdaételek.
A nevezetes kemencés kacsacomb, a füstölt harcsa, a szalonnák, sonkák, kolbászok, a vörösboros marha, és az omlós illatos, puha rétes, úgy ahogy soha nem lehet megunni. Pedig amikor járjuk az országot, majd mindenhol rétest kóstolunk. Ha már ettünk-ittunk, körülnézhetünk a 6, 5 hektáros élménybirtokon, amelyet a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség öt patkóval ismert el!

Amikor kiszállunk a buszból, lovacskákat látunk futószáron, a hátukon kislányokkal, az oldalukon boldog szülőkkel. És aztán bármikor kijövünk a csárdából, mindig a lovagló gyerekek látványa kísér minket. A csárda mögött az istálló a lovaknak, szamaraknak.
Ott a puliknak kennel, és a tyúkudvar a baromfinak és a ketrecek a nyusziknak. Egy kisfiú az édesapja nyakából szemléli a tyúkokat, kacsákat, mi a pici pulit simogatjuk, a lovakkal barátkozunk, akik elnyerítik a véleményüket a felvillanó vakukról, amint a borult időben fényképezzük őket.

Sétahajó

A Balatonról jönnek a hírek már évek óta, hogy összefognak a borászok, összefognak az éttermek, a panziók, valahogy el kellene ezt tanulni tőlük országosan, hátha minden jobban menne.

Rádpusztán is az a hír, hogy BAHART, vagyis a balatoni hajózási társaság összefog a vendéglátásban dolgozókkal, és közös csomagokat kínálnak. Rögtön ki is próbáljuk, hogy megy ez. Dottó vonaton robogunk ki a lellei kikötőbe, és ott fölülünk a 88 éves Csongor nevű nosztalgiahajóra, és megyünk egy szép, szeles kört a borús balatoni ég alatt. A stégen horgászok, a parton telt házas éttermek, meg azok a pompás, jó hírű büfék, ahol olyan jó a lángos és a lellei fröccs. Visszafelé meglátjuk a táblát, amelyen többek közt az áll, hogy kutyát 500 Ft-ért lehet fölvinni a hajóra. Van, akinek vicces, hogy kutyajegy is van, nekem azt jelenti, hogy vihetem a Balatonra a legjobb barátomat.